, (tus-ak-od-ik) gyak. k. m. tusakodtam, ~tál, ~ott. Valakivel tolakodva, öklelődzve, tuszkolódva verekedik, birazodik. Tuszakodnak a homlokkal öszveütköző kosok, bikák. Ököllel, vállvetve tusakodni. Átv. lelke, akarata önmagával erős erkölcsi küzdelemben szenved; valamiről töprenkedik, nem képes elhatározni magát.
Ez igének gyöke talán tus, mákép: tusz, tosz, tasz, melyből gyakorlatos képzővel fejlődött ki a tus-ag-od-ik, keményebben tusakodik, mint a mos, vesz, mar, ver, tol igékből mosakodik, veszekedik, marakodik, verekedik, tolakodik, és sok más. V. ö. TUSA.