, (pisz-e) mn. tt. piszé-t. 1) Némely tájakon am. pösze, kinek vastag nehéz nyelve levén némely hangokat hibásan ejt ki. Gyöke hangutánzó. 2) Különösen mondják aránylag kicsi, tömpe orról. Pisze orru; néhutt: pisza. Ez értelemre legközelebb áll hozzá a kicsikét jelentő piczi, piczurka. Azonban minthogy a kis ebet piszi-nek hívják, s a pisze orr némileg hasonló az ebéhez; talán ettől vette a második jelentést és nevezetet, mint a kos orr, mely a koséhoz, sas orr, mely a saséhoz hasonló.