, (kos-og) fn. tt. kosogot. Téli, (kos-) báránybőrből készült felső öltöny, melynek a szőre kivül van. Székely szó. (Szabó Elek). Néhutt: kosók v. kozsók, Gyarmathi Sámuel szerént: guba. Egyezik vele a szintén ködmönt jelentő tót kozsuch. Kállay gyüjteménye szerént, ha a szőre belül van: ködmön; innen úgy is vélekedhetni, hogy a kifordított szőrüben olyan külsejü levén aki azt viseli, mint a kos, ezért lett annak kosog v. kosók neve.