, fn. tt. kas-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyökeleme a görbét jelentő ka. Általán, bizonyos növények száraiból font, kötött edényféle eszköz, mely rendeltetéséhez képest különféle alakú szokott lenni. Veszszőből, szalmából, kákából kötött kas. Méhkas, kocsikas, tapogatókas, gabonakas. Teli van a kas, (km. a terhes asszonyról). A sok kis mag kasokat tölt. (Km.) Tótul kos, kosik. Rokon vele a góth: kasz (edény), persa: kasztr (tartó), latin: corbis, magyar kosár stb. Innen származtatható kasul (keresztül-kasul) szó is, minthogy a kas fonadékai egymást átmetszik, egymásba össze-vissza folynak. V. ö. KASUL.