, (hő-ös) mn. és fn. tt. hős-t, tb. ~ek (mint mn.), v. ök, (fn.) harm. szr. ~e. Eredetileg am. hővel, hével biró, tüzes, heves. Szokottabb értelemben 1) Régebben: ifjú, fiatal férfi, kiben t. i. természeténél fogva sok a tűz, élénkség. Így használja a Müncheni codex írója. Monda neki a hős (iuvenis): Mend ezeket őriztem menden ifjudadságomtól. Hős, te neked mondom, kelj fel. (Adolescens, dico tibi, surge). Innen átv. ért. am. legény, ki házasodni készül, vőlegény; a Vas vármegyei Őrségben: hőslegény. A finnben kosio (leánykérő?), és kosin v. kosian v. kosion, leányt kérek. 2) Ma divatozó értelemben, de amely a régieknél is eléjön: vitéz, dalia, jeles, kitünő harczviselő, erős katona, kiben sok a tűz, hőség. Sínai nyelven ho am. forte, fortiter, és hiái fortis, strenuus, a héber (is) szintén vétetik vitéz ember helyett (interdum cum emphasi dicitur, pro viro strenuo et forti), s némelyek azt csakugyan az arab aisz-ból származtatják, mely erő-t jelent. (Eichorn szótára. A legény szó is a magyarban nem csak ifjút, hanem vitézt is jelent, minthogy a legénységhez leginkább illik a tűzzel, hévvel járó vitézi bátorság).
"Kiket ő úgy mint hős cselekedett volna."
Pesti Gábor meséi.
"Vitéz Kinizsi Pált az hősek ott kérék,
Hogy ő is tánczolna urakkal, őt inték."
Temesvári. 1569. (Thaly K. gyüjt.).
"Mind hősök ők, mind harczfiak,
Mind hű és hazafi."
Garay János.
"Hősvértől pirosult gyász tér!"
Kisfaludy K.
S a ,legény szóról ismeretes ama szólás: ki a legény (azaz vitéz) a csárdában? 3) Mint melléknév jelent kitünőleg jelest, nagylelkűt, derekat, választékosat. Hős cselekedet, hős legény, hős asszony, hős elszánás, hős eltökélés. 4) A csillagászoknál am. hősök istene (Mars).