, (tol-a-kod-ó) mn. tt. tolakodó-t. Általán, aki tolakodik. Tolakodó sokaság. Szinházba betolakodó nézök. Tolakodó, dulakodó kosok, tulkok. Átv. ki gyöngédtelen, alkalmatlan, sőt szemtelen módon mások társaságába vegyülni, vagy dolgaikba avatkozni szeret. V. ö. TOLAKODIK.