, (mer-ed-ek) mn. tt. meredeket. Ami természeténél fogva, s folytonosan mered. Mondják különösen hegyről, partról, szikláról stb., melynek lejtője, harántékja, menetele nincsen, mely hajlás nélkül emelkedik fölfelé. Meredek hegyek, partok, sziklák. "Mint hegytetőre menve, úgy életünkben, mentől (mennél) magasabbra érünk, annál meredekebb az út (B. Eötvös József). Nyelvhasonlat szerént meredeg v. mereteg, mint hervad hervatag, ingad ingatag, ferged fergeteg, pöffed pöffeteg stb., melyekben az ag eg képző, gyakorlati képességet és hajlamot jelent, s minthogy a magyar hangtan szerént a d és k, másfelől a t és g jobban öszhangzanak, innen van, hogy nem mondjuk: hervatag, lankadag, hanem hervatag, lankatag; s másfelől, mivel a mered megtartja a d hangot, utána k következik, meredik. Így váltakoznak: foglalgat foglalkodik, rakosgat rakoskod-ik, keresget kereskedik stb.