, (bár-ány) fn. tt. bárány-t, tb. ~ok. Általán a juhfaju állatok fia, mely, ha esztendős, tokló a neve. Kos bárány. Jerke, azaz nőstény, mintegy jércze bárány. Kocza bárány, melynek anyja elveszett. Rugott bárány, melyet anyja többé nem szoptat. Szopós bárány. Idétlen bárány. Nehéz a bárányt a farkassal öszvebékéltetni. Km. A farkasnak soha sem lesz bárány fia. Km. Tűr, szenved, mint a bárány. Szelid, ártatlan, mint a bárány. Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit.
Kicsinyítve bari, bariska. Gyöke az élénk mozgásra, fürgeségre vonatkozó bar, honnan barjú vagy borjú is származik. Némelyek a héber bar szótól származtatják, mely fiat jelent. Egyébiránt rokon vele a hellen αρην, perzsa barah, arab berak (birka), szláv baran, beran, stb.