, (kas-om-at) fn. tt. kasmatot. A székelyeknél mindenféle hánytvetett portéka, mely, ha érintik, zajt csinál. (Kriza J.). Tehát a hangutánzó kas gyökből. Máskép a toldalékkal: kasmota. Amabból ered még kasmatol, mely máskép: zakatol, s a melyben rokon zak szintén hangutánzó.