, (meg-hagy) ösz. áth. 1) Valamit tovább létezni, maradni enged, valamire szán. A legszebb malaczot maglónak meghagyni. Vágáskor az épületnek való sudarasb fákat meghagyni. A méhészek télre néhány kas méhet meg szoktak hagyni. Kár volna ezt a borjút kiherélni, hagyjuk meg bikának. 2) Valakinek teendőül hagy valamit, vagyis megmondja, megparancsolja neki, hogy valamit bizonyos idő alatt megtegyen, vagy bizonyos rendszabályhoz tartsa magát. A gazda elutazván, meghagyta az öreg szolgának, hogy vigyázzon a házra. Erősen meghagyom, hogy estvére kiki itthonn legyen. 3) Régiesen am. elhagy. l. MEG, (2), alatt.