, (hor-p-asz) mn. tt. horpasz-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Tulajd. ért. oly testről mondják, mely nyomás, ütés, zúzás által beszakadt, belapult, gömbölyüségét vagy simaságát elvesztette. Horpasz sisak, kalap, dob, duda stb. 2) Átv. és szokottabb ért. soványság miatt beesett, csappant. Horpasz kas. Horpasz pofa. Innét használják főnevül is, s am. beesett, csappant has, különösen a lónak vékonya, melyet, ha a ló jól lakik, dobasz-nak mondanak. Megtelett a horpasza am. jól lakott. Nem tesz egyebet, mint a horpaszát tölti.