, (pězs-ěg) gyak. önh. m. pězsěg-tem, ~tél, ~ětt, vagy pězsgětt, htn. ~ni, v. pězsgni, pězsgeni. 1) Bizonyos folyadék a benne rejlő, vagy kivülről ható tüzecskék, illetőleg vegyrészek által élénk mozgásban létezik folytonosan. Pezseg az erjedésben, forrásban levő must. Pezseg a fiatal egészséges, vagy haragra gyúlt emberben a vér. Különösen, gyöngyökké alakúlva ideoda fölalá izegmozog, mint a szoros ért. vett pezsgőbor. 2) Holmi apró állatok, nevezetesen férgek nagy sokaságban élénken mozognak. Pezsegnek a hangyák. A sok féreg csak úgy pezseg. Mondják nagyobb állatokról, különösen emberekről is, midőn sűrű tömegekben keresztül kasul tolongnak, mozognak, jönnek mennek. Fényes innepélyek alkalmával pezseg a nép az utczákon. Tájdivatos ejtéssel: pözsög, pizsěg. Néha áthatólag is használják:
"Mély álmából fölérez a virág,
Ereit vágy, ifjúság pezsgi át,
Megmozdúl és kikél.
Dalmady Győző.
E szónak pězs gyöke a suhogó mozgást utánzó hang; rokonai: izs izseg, bizs bizseg, pozs pozsog, buz buzog, boz boza stb. s az egyedül mozgásra vonatkozó pezderkedik, izeg, izgat, bizgat. Török és csagataj nyelven pisir-mek, am. főzni, fusur-mak csagataj nyelven am. pezsegni, sziszegni; a török fisek a pozsgás- vagy sziszegéstől az úgynevezett röppentyü (Vámbéry).