, (köt-ött) mn. tt. kötött-et. 1) Ami kötve, öszve-, be-, le-, megkötve van. Jászolhoz kötött tehén. Kötött harisnya, keztyü, kas, erszény. Bekötött szemek, fej. Kötött saláta. Nem tudni, mi legyen a bekötött, zsákban. (Km.). 2) Átv. ért. mondják szóbeli vagy írásbeli eléadásról, mely versekben van írva. Kötött beszéd. 3) Szintén átv. ért. bizonyos föltételek mellett meghatározott. A kötött szerződést, békét felbontani. V. ö. KÖT.