, fn. tt. lyány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kicsiny. Lyányka v. lyányocska. E szó az ország tájai szerént különféleképen módosúl. Az ly a le sajátlag éles ë-vel, lë szótagból módosulva leány lett: lyány. Hol j-ezni szeretnek, ott még lágyabban jány, hol a lágyítás nem oly divatos, ott lány. Legtöbb helyen, kivált túl a Dunán, valamint az irói nyelvben is: leány. A népdalokban és más versezetekben a versmértékhez alkalmazkodik, pl.
"Mikor viszi a leány a vizet,
Akkor leli a szerelemhideg."
"Tudtam én azt, tudom is,
Hogy a leány mind hamis."
"Lágy a kenyér, pirítani nem lehet,
Kicsin a lány, férjhez kérik nem mehet."
"De ahol a hű lány terem,
Azt a földet nem ismerem
Sehol sem."
Így más költőinknél is:
"Mint a hadak útja, vegyesen csillaggal,
Szeli az ég boltját gyöngyhimü szalaggal:
Úgy lepi átlátszón a földet uszályok,
Közzüle ragyogván csillagszemű lyányok."
Buda halála (Arany Jánostól).
Jelentésére és elemzésére nézve l. LEÁNY.