, (fa-bél) ösz. fn. Taplószerü puha, rugalmas anyag, mely a faderekak és faágak kellő közepét foglalja el, s mely a fiatal fákban különösen a lágynemüekben, pl. bodzákban, füzekben, nagyobb szokott lenni, s idővel mindig szükebbre szorúl öszve. Mondják fa széké-nek is. (Medulla).