, (küz-d-és) fn. tt. küzdés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Két ellenkező erőnek egymás elleni viszonyos, és tettleges törekvése, melynek czélja az ellenfél legyőzése. Hosszas küzdés után földre sujtani az ellenfélt. Sok küzdésébe került, mig elhatározhatta magát. V. ö. KÜZDIK.