, (küz-d-el-ěm) fn. tt. küzdelmet, harm. szr. ~e. 1) Tulajd. ért. egymásnak ellenszegülő erők azon törekvése, hogy egymást legyőzzék. 2) Átv. ért. az észnek, és érzékiségnek egymással való ütközése. Mindkét értelemben a viszonyos ellenhatásnak tartós, folytonos, és nagyobb állapotát jelenti.