, (küz-d-ő) mn. és fn. tt. küzdő-t. Aki valakivel vagy átv. ért. önmagával küzd. Díjért, jutalomért küzdő lovagok. Indulatokkal küzdő ész. Mint főnév jelent különösen oly személyt, kinek feladata nyilvános mutatványokban, játékokban versenytársakkal küzdeni.