, (kür-t-ő) fn. tt. kürtő-t. Így nevezi a köznép az ország némely részében a kéményt; néhol pedig csak azon cső neveztetik kürtőnek, mely a szobában levő kemenczéből a kéménybe vagy konyhába vezeti a füstöt, tehát mely a kemenczét a kéménynyel öszveköti. Nevét a kürttől kapta, minthogy az eredeti magyar kürtők, akár mint kémények, akár mint kemenczecsövek, milyenek a legtöbb tájakon most is láthatók, alul széles, felül keskenyedő szaruhoz, vagyis kürthöz hasonlítanak. Egyébiránt rendszerént veszszőből vannak fonva, és sárral betapasztva. A kőmives rakta kürtő mint kémény utóbbi divat.