, (kül-ső-ség v. kül-es-ő-ség) fn. tt. külsőség-ět, harm. szr. ~e. Mind az, ami valaminek külsejét teszi, ami valakin vagy valamin első tekintetre szembetünik. Nevezetesen, mint a valódiságnak ellentéte jelenti a dolgoknak szinét. A gyászruha csak külsőség, mely nem mindig jele a fájdalom valóságának. Holmi külsőségekkel fitogtatni a születési vagy hivatali méltóságot. Ellentéte: belsőség.