, (krák-og) gyak. önh. m. krákog-tam, ~tál, ~ott. Gyöke a rekedt varjuhangot utánzó krák, s mondjuk tulajdonkép varjuról, átv. ért. emberről is, ki varjumódra rekedten beszél. Néha a varju is elég szépen krákog. (Km.). Megegyezik vele a latin crocitat, német Krähen, és a lágyabb magyar károg.