, (köv-et-el-és) fn. tt. követelés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, midőn bizonyos igénynél, jognál vagy hatalomnál fogva valamit, mint kellő dolgot sürgetünk. 2) Azon tárgy, melyet ilyképen sürgetünk, követelmény Százforintnyi követelésem van rajtad. V. ö. KÖVET, (1), és KÖVETEL.