, (köv-es) mn. tt. köves-t v. ~et, tb. ~ek. Kövekkel bővelkedő, köveket termő, kövekkel kirakott ékesített. Köves hegyek, szőlők, szántóföldek. Köves utak. Köves kard, gyűrű. Több helységek mellékneve. Átv. ért. érzéketlen, hajthatatlan.
"A köves ozmán szív szünnék sanyarítani rabját."
Horvát E.