, (köv-et-kěz-tet) mivelt. m. követkěztet-tem, ~tél, ~ětt. par. követkěztess. Okoskodva az előre bocsátott állitásokból új állitmányt, mint az előzménynek szükségképi eredményét, hoz ki, pl. midőn valaki ezen előzményekből, hogy minden ember halandó, és hogy Péter ember azt hozza ki, hogy Péter halandó.