, (kegy-el-ěm-es-ség) fn. tt. kegyelmesség-ět, harm. szr. ~e. 1) Kegyelmeket gyakorló, osztogató tulajdonság. Ez a Felség kegyelmességétől függ. 2) A kegyelmes czimzetü főrangú személyeknek tisztelet czime. Ha kegyelmességed parancsolja. Ő kegyelmessége úgy akarja. V. ö. KEGYELMES.