, (kecze-becze) iker fn. tt. keczebeczét. 1) A kecze am. kecske, a becze (boczi) am. borju, tehát betüszerinti ért. kecskeborju. 2) Átv. ért. olyan ficzánkolás, ugrálás, milyet a kecskék és a jó kedvükben ficzánkoló, bogározó borjuk vagy együttesen véve: a kecskeborjuk tesznek.