, (köcz-öl-e v. köt-öl-e) fn. tt. köczö-lét. Általán holmi könnyű ruhaféle, melyet a nő csak úgy futtában, pongyolán felkötnek, pl. melylyel a mezőn levők fejöket bekötik, vagy melyet elejökbe kötnek. Gyöke a meglágyított köt, s am. kötöle, az az kötötő, az elavult kőtöl igétől.