, (szarvas-borjú) ösz. fn. A nőstényszarvas nevű emlős állatnak vemhe; s így nevezik mind addig mig az öreg suták (nőstények) ujra megellenek s a tavalyi borjut elrugják. Egyébiránt szokás azokat koruk szerént nyári, őszi és téli borjuknak nevezni. A bak (hím) borju-nak második évében fején két csapja nő, innét csapos a neve, harmadik évében: villás, aztán hatos, nyolczas stb. Az üszke (nőstény) borju első évének befejezésétől az első üzekedésig: ünő, üzekedésétől kezdve az öreg suták közé soroltatik. V. ö. SZARVAS.