, fn. tt. palócz-ot, harm. szr. ~cza. 1) Horvát István nyomozásai szerént, a régi szláv, különösen orosz és lengyel krónikaírók polowcze néven hítták a magyar nemzetnek azon felekezetét, kik szabad csapatokban a hadsereg előtt portyáztak, az ellenséget hadizenet nélkül, véletlenül megtámadták és dúlták, s ugyanezek a német krónikákban walwen, a honi íróknál Latrunculi, primipili, praecalcatores, harami. Kik e szót a szláv nyelvből elemzik, úgy vélekednek, hogy mezőn lövöldözőt, nyilazót jelent de minthogy e név nálunk is országszerte honos, a dolog természeténél fogva azt inkább a magyar palázol v. paláczol, s ballag igékkel rokoníthatjuk, melyek futkosásra, illetőleg csatangolásra, barangolásra vonatkoznak, s közel áll hozzájok a latin palatur. Minthogy különösen az orosz írók palóczoknak nevezik a kunokat, ugyancsak Horvát István szerént ezen palóczok nem voltak egyebek, mint az Árpáddal beköltözött kunok, kik Borsod felső vidékén, Hevesben, Nógrádban, Hontban, Barsban, Nyitravölgyében, némelyek Baranyában, és elszórva több más vidékeken telepedtek meg, kik táj szerént különböző neveket viselnek, milyenek a gömöri barkók, a mátraaljai matyókok, a moldvai csangók, Eszék vidékén a berenczók, a Szeged alsó városában lakó tahók, kik mindnyájan a többi, kivált síkföldi magyarságtól sokban elütő, és sajátságos beszédejtéssel élnek. Kerékgyártó Árpád szerént is a Tiszán inneni (felső) részek jobbára palócz szójárásuak által népesíttettek meg. Figyelemgerjesztésül ide írunk Erdélyi J. gyüjteményéből egy palóczos kiejtésü dalt.
"Nincs faloonkban ollyan legény mint Meska,
Mert a szógabeerót is megszólétja,
Van is neki vagy háromszáz foréntja,
Piros bőrből van a pigyulárusa.
Nincs szebb állat a gyesznóná, mikor túr,
Nem vagyok een Balatonban fődes úr,
Szeep a czigányasszony szeme, fekete,
Mert azt az Isten is úgy teremtette.
Öö köö (El kell) mennyi, nincs mit tennyi, messzire,
Teeged rózsám öö köö hagyni, nincs kire;
Te rád hagyom eedes kedves pajtásom!
Eeljed vele velágodat, nem bánom.
Hogy e nyelvkülönbség legrégibb időkben már létezett, arról Konstantin császár is teszen említést. Egyébiránt mai szorosb ért. a Kárpátok aljain, nevezetesen a Borsodtól Nyitravölgyig húzott térvonalon lakó magyarokat nevezik palóczoknak, kik a többi magyar vidékiek előtt mint jámbor, együgyű, gyermeteg tulajdonságuak gyakran gúny és élczeskedés tárgyai, s rólok sok nevetséges adoma forog a népnek dévajkodó nyelvén, például különösen a lédecziekről Gímes mellett. 2) A gabona között, kivált lapályos földeken termő vékonyszáru gazfű.
Figyelmet érdemel, hogy ezen név többféle jelentésekben eléfordul a persa szótárakban is. Így Vullersnél: bolucs, boluds, 1) nomen gentis barbarae, deserta inhabitantis, stolidae (?) et fortis et latrociniis deditae, Boluzii, de quibus vide Z(eitschrift) für die K(unde) des Morgenlandes, t. IV. pag. 475. 199.; 2) nomen regionis in Iran qua terra Boluziorum designari videtur; 3) signum quod fastigio palatii vel porticus imponitur; 4) crista galli; 5) caruncula in loco circumcisionis feminarum, quae ex lege resecanda est. Az utóbbiak jelentése is mind valami billegő, paláczoló. A ,stolida és ,fortis nem igen fér össze, hanem az elsőbb onnan magyarázandó, hogy a nép minden idegen (barbarus) nemzetet, melynek nyelvét nem érti, ostobának tart. Az őskun vagy hunn nép nevezete különbözik ezen szoros értelemben vett palócztól (V. ö. HUN); noha mint a MAGYAR czikk alatt olvasható, ezen hunnok voltak első ősei a tatároknak, mongoloknak, és magyaroknak is.