, (köly-ök) fn. tt. kölyket, tájdivatosan: kölyk-öt, harm. szr. kölyk-e. E szónak gyöke köl (lágyítva köly) egy értelmü az életre hozást jelentő költ igének gyökével. V. ö. KÖLT. 1) Mondják bizonyos állatok, különösen kutya és macskafajok fiairól. Még az ebnek sem jó az első kölyke. (Km.). Megjobbítja magát mint a farkas kölyke. (Km.). Az elvetett macskakölykek gyakran legtovább élnek. (Km.). Ez is a mi ebünk kölyke. (Km.). 2) Némely tájszokás szerént tréfásan am. kis fiú. Mikor kis kölyök voltam. No kölykek, mit akartok? 3) Terjedtebb szokás szerént megvető ért. használtatik, s am. fattyú. Már három kölyket vetett. Mit keres itt ez a sok kölyök? Várj kölyök, majd kapsz. Hah fondor, te magyart vesszőző Istria kölyke." Horvát E. (Enyingi Török Bálint levelében.) Általán gúny- és csúf nevül szolgál az aljas beszédben. 3) A palóczoknál am. a fakilincsnek vagy závárnak belső része. (Szeder Fábián). Ez értelemben hihetőleg nem más, mint a kölöncz vagy czölönk módosítása. V. ö. CZÖLÖNK.